japán helyzet

Na megint írok egy kicsit, főleg azért, hogy teszteljük elküldi-e a rendszer az Ildinek, erről az írásról szóló értesítőt :).

Írok itt egy kicsit magamról is annak, aki tényleg csak ide téved. Peti vagyok jelenleg 3-ad éves a BME műszaki infon. Van egy kedvesem, akit Ildinek hívnak és akit én nagyon-nagyon szeretek.
Röviden ennyi.

Na szóval, egyenlőre amit most tudok Japán helyzetről:
Az elejét írom, aki még nem tud semmit. Szóval úgy volt az egész, hogy szerettem volna elmenni egy kicsit külföldre, mert hát miért ne, és lehetőleg ösztöndíjjal, mert ha egyszer ingyé' van akkor még jobb. No aztán ez hajtott kicsit a tanulásban, hogy minden áron legyen meg a 3.5 . Aztán 4. félév egy kicsit bevállalósra sikerült és az 5.8-as átlag sokat dobott a pályázat értékén, bár szerintem nem vagyok túl jó tanuló, mert azelőtt sose értem el a a 4-es átlagot. Azt még nem mondtam, hogy ez egy BME-s egyetemi ösztöndíj. Nem volt túl sok helyre lehetőség, bár amikor már leadtam japánba, akkor pont jött egy-két lehetőség. Szóval leadtam Sapporo, Tokyo és Waseda egyetem pályázatára. Amihez még gyorsan meg kellett csinálnom egy TOEFL nyelvvizsgát. Ez az egész herce-hurca november végén volt. Nem véletlenül fújom föl, hogy mennyi meló volt vele, nagyon-nagyon sok. Kezdve attól, hogy mindennek utána kell érdeklődni, meg nyelvvizsgát csinálni, meg főleg megírni az ajánlásokat, meg önéletrajz, plusz két oktató ajánlás, meg még egy tanszékvezetőtől, meg még egy a dékántól .... a végtelenig, ezúton is köszi Kazinak, aki sokat segített az egészben.
Tehát leadtam minden hibátlanul és annak rendje és módja szerint vissza is utasították mind 3 egyetemre a pályázataimat. Na itt egy kicsit elkedvetlenedtem, de hajtott az, hogy tulajdonképpen csak harmad éves vagyok, tehát nem is olyan túl nagy meglepi, hogy elutasítottak, meg aztán olyan túl jó átlagom se volt, csak az az egy egész jó :). Elástam a dolgot, hogy majd ráhajtok megint a tanulásra és akkor majd jövőre is megpróbálom...
Aztán mint derült égből a villámcsapás, pont azután miután összejöttünk Ildivel, utána felhívtak, hogy hát a Hokkaido egyetem pályázatán második lettem és az első visszamondta, szóval most én vagyok az első, úgyhogy sürgősen toljam be a képemet az egyetemre.
Ildi is kitűnően fogadta az egészet, bár mondjuk engem is elkedvetlenít, hogy nem látom majd egy évig. Bár remélem, majd valahogy sikerül elintézni, hogy ő is kijöhessen legalább egy kis időre is.
Az egyetemen aztán mondták, hogy itt van egy csomó papír töltsd ki, van rá másfél heted, ja és szerezz még egy ajánlást, mondjuk egy olyan tanszéktől, akinek van is kinn kapcsolata. Így gyorsan mentem a Számítástudományi tanszékre Recski tanár úrhoz (aki nem tudná ki ő, ő egy kedves öreg úr, aki mellesleg a tanszék vezetője és nagyon ért ahhoz, amit csinál), aki azonnal adott is ajánlást. Ja meg még orvosi meg ilyesmi papírok is kellettek... Na de leadtam most már mindent és most várok ... sokat...

Asszonta itt a helyi ügyintéző (nemzetközi kapcsolatok iroda vezetője), hogy annak ellenére, hogy még semmi visszajelzés nincs arról, hogy megkapom-e az ösztöndíjat, teljesen biztosra vehetem, hogy mehetek, mert én vagyok az egyetlen az egész egyetemről akinek tovább küldtél a pályázatát. Azaz rendezzem, úgy az életem, hogy mehetek. Ez megnyugtató is volt, mert nem kell azon gondolkoznom, hogy mi van ha mégse mehetek. Mondjuk kicsit negatív a dolog, hogy csak a kicsit bénább ösztöndíjra jelentkezhetek, mert csak a research studentek kaphatják meg a jobbat és én meg nem az leszek. A kiutazásról még semmit nem tudok, bár a csóka egyszer azt írta vissza, hogy mintha szeptember végén kerülne sor az egészre.