Hogy mi is történt az elmúlt egy hónapban

Elég sok minden. Kb így lehetne röviden és tömören összefoglalni. Az utolsó írás óta volt egy magyar buli, Otaruba kirándulás (legközelebbi kikötő város), egy hétvégés kirándulás egy közeli faluba tök ingyen, egy csendes vasárnapi összejövetel brazil kajával, meg egy tanszéki évvége party, meg közben jöttek a szakik és kifestették a szobám tök ingyen, meg kicserélték a konyhában a padlót, ami így már egész kultúráltan néz ki. Meg nem számolom a nomihodajokat (1500 jenért 2 órán keresztül azt iszol, amit akarsz). Meg persze meg kellett szervezni az januári utunkat Okinawára... :) Ha valakinek nem rémlene, hogy hol van, akkor mondjuk keresse Japántól délre, mondjuk úgy a 26. szélességi körnél :) Ott bizony még havat nem láttak. De minderről később.
A magyar összeröffenés az, abból az okból kifolyólag, volt, hogy a Lajosnak a környéken volt a szülinapja. Hát ennek okán az Ingird (Balázs baránője) összeütött egy elég szépen kinéző tortát és főztünk egy kis csirke paprikást a Keitekiben, ami ugye az én kolim :) Meg itt derült ki, hogy a Tamás (szlovák srác, de magyar) januárban megy Ishigakira (ami Okinawától még délebbi sziget).
Az otarui kirándulás csak egy kis városnézés volt, mert úgy gondoltuk, hogy elegünk van Sapporóból. És hárman elmentünk Dasha (orosz), Zhanija (kazah) és én elmentünk. Lejártuk a lábunkat, de legalább láttunk egy kis tengert.
A Shakotani kirándulás úgy indult, hogy kerestek embereket, akiket elvihetnek Shakotanba, ami egy közeli pici halászfalu és nem mellesleg egy nagyon szép tájvédelmi körzet, és bemutatják az ottani általános iskolás diákoknak, hogy milyen is külföld, meg persze a saját országunkat. Ez két napos kirándulás volt nagyon sok szép tájjal. Az éjszakát egy japán szálláson (ryokan) töltöttük. Ami azért nem volt rossz :) Nem ecsetelem, hogy még ki volt ott az ismerősök közül, mert elég sokan. Nem rég egy kis fejszámolást tartottam és hát kiderül, hogy jóval több mint 100 embert ismerek már itt. Azért ezen én is meglepődtem.
A tanszéki party az nem volt túl nagy szám, csak annyi történt, hogy múlt héten csütörtökön elment az egész labor először egy ivós, evős, majd egy csak ivós karaokes helyre. Az egész nem volt annyira nagy szám. Egyetlen egy baj volt vele, hogy 5000 jenbe került, ami azért nem semmi összeg. Ebből azért itt is tele lehet magad kajálni és utána rendesen berúgni.
A brazil szervezésű (azért csak szervezésű, mert egy országból kettőnél több ember nem nagyon volt és voltunk vagy 30an) összejövetelen meghívást kaptam egy szilveszteri mulatságba. Ahol is a hegyekben kell eltölteni a szilvesztert, gyalog 10 percre a sípályától és 3 percre az japán fürdőtől.
És most jön az, ami mindenkit a legjobban Okinawa. Az egész ötlet úgy jött, hogy miért nem megyünk el valahova telelni a téli szünetben. Hát miért ne gondoltuk! És hát milyen vicces lenne ha Japánon belül utaznánk, mert akkor még se kell kilépni az országból. És hát mi van délen: Okinawa. Oké menjünk oda. De aztán a Tamás a magyar bulin közölte, hogy ő bezzeg nem Okinawa fő szigetre megy hanem Ishigakira, ami még 400 kilóméterrel és 12 óra kompozzással lejjebb van. És ott melegebb is van pár fokkal. Hát akkor miért ne. Az egész úgy volt lehetséges, hogy Dashának az orosz lánynak január 12én van szülinapja, és a japán légitársaságnál így kb 60%-os kedvezménnyel lehet utazni, és még vihet magával 3 másik embert. Szóval végül kihasználtuk a létszámot. És elmegyünk. Mi is Ishigakit veszük célba. Érdemes, mert egy kicsit melegebb és kisebb, nem kell 30 kilómétert utazni, hogy az ember kiérjen a városból. Az egész sziget átmérője kb 8 kilóméter. Miután odaérünk utána, este 10kor indul a komp Ishigakira és másnap reggel ér oda. Sajnos visszafele egy nappalt vesztünk, de remélem megéri az erőfeszítést. Már nagyon várjuk, az tuti, hogy az uszony az a táskában lesz. Csak edzeni kell egy kicsit, mert tüdő ügyileg le vagyok merülve.
És hát ennek a szervezése azért elég sok időbe tellett. Elég sok gondolkodást adott, hogy mégis mikor menjünk és hova és kijön és akkor mindenkit összeszedni, hogy menjünk... stb... -> végtelenig...
A Karácsonyt azt még nem tudom hol töltöm, sok jó barát megy délebbre, van aki még ennél is délebbre, Szingapúrba... egyetlen egy dolgot tudok, hogy 25én megyek a Balázsékhoz vacsorára.
Az első képen a Tamás van és az Ingrid. A másodikon pedig akik voltak Shakotanban: fölső sor balról: Belinda (ausztrál), Ah-Jung (ejtsd: ádzsong, koreai), én, Carole (francia és még nem hallott a vízihokiról); alsó sor: Will (Alaska), Dasha (orosz). Az utolsó kép a paradicsomban készült!

időjósok és időzónák csatája

Először is elnézést a sok kimaradásért, de eléggé megcsúsztam idővel mostanság, nem mintha sokat kellett volna tanulni. Csak sok egyéb program is közbe jött :)
Mint hallom otthon elég jó idő volt elég sokáig. Hát egyesek szerint itt is! Először október közepén mondták, hogy azért már nincs olyan messze a tél talán október vége, november eleje. Aztán a várva várt tél csak nem jött. Mondjuk az alapján, amiket mondtak róla, hogy több mint egy méter magas hó lesz meg jég meg minden, amit el tudtok képzelni, az alapján nem is vártam annyira. Az itteniek szerint hó az körülbelül április közepéig tart, szóval csömöröm is lesz a végén :)
Aztán pár héttel ezelőtt először esett hó, mindenki örült, köztük engem is, hogy szerencsére nem eső esik, mert biciklin az eső az külön szívás! Aztán csak nagyobb lett a hó, néha majdnem teljesen elolvadt, de most már azért állandóra marad. Nem kell énekelni, hogy "dreamin' of a white christmas", mert meg lesz. Itt inkább a karácsonnyal vannak problémák, mert nincs nagyon karácsony. Itt arról szól, hogy a párok randiznak, ez a karácsony. Itt az újév a favorit, akkor utazik mindenki haza.
Nahát aztán most már beállt a hó, úgyhogy a kollégiumból az egyetemre a 4 perces rekord időből legalább 8 perc lett. Mindig látszik az úton, hogy csak úgy csillog az összefüggő jég. Na ilyenkor szoktam lelassítani. Ja persze azt nem mondtam, hogy biciklizek. Egy kicsit biztonságosabb szerintem mint sétálni. De múlt héten szereztem egy darab szöges téli gumit a biciklire. Aztán nemsokára megyek felszerelni a biciklire. Mondjuk ma csak egyszer estem. De azért nagyon sokszor megdobja a biciklit a jég. Mivel olvadás is van, meg megfagyás is, ezért eléggé buckás a jég meg a hó rajta. A legrosszabb múlt hét csütörtök volt, amikor is nem volt fagy viszont az úton levő kb 10 centi vastag tömör hó hókásává változott. Hát azt nem kívánom senkinek, az nagyon rossz volt. Gyakorlatilag alig voltam gyorsabb, mint gyalog.
Úgyhogy hó az lesz bőven. Ha valaki úgy gondolja, akkor szívesen exportálok kicsit otthonra, mert itt túl sok van.

Az első képen az én drót szamaram képe látható. Japán viszonylatban meglehetősen korszerűnek mondható, hátul 6 sebességes váltó található rajta. Viszont párszor már cserben hagyott. A hátsó fék, az elég érdekes kialakítású, nem hagyományos V fék. A tengely mellett levő tárcsát fékezi. Viszont ez már sikeresen befagyott párszor, ami a hátsó kerék majdnem blokkolását jelenti. El lehet képzelni, hogy mennyire nehéz blokkolt hátsó kerékkel közlekedni. Most az első kerekére egy mountainbike téli gumi fog kerülni, meglátjuk működik-e. Amúgy a legolcsóbb téli gumi az 5000 jen be kerül (kb 8500 forint), persze ez csak egy darab.
A második két kép, ugyan onnan készült hóban, meg nem hóban. Hó volt, hó nem volt!
Az utolsó kép pedig egy éjszakai kép, amikor még egy kis köd is volt, a kollégium előtt fényképezve :)