Eddig 5ször sikerül elmennem síelni, ami egy átlagos érték… :) Az ügyes szervezésnek köszönhetően ezen 5 alkalommal 4 különböző pályán voltam. Persze minden pályának meg van a maga története, szóval ha nem bánjátok elmesélem (néhol nagyon röviden). Sajnos képek nincsenek róluk, mert nem mertem fényképezőt vinni és csak most derült ki, hogy telefonnal készült képeket is le tudom menteni a gépre. Csak egy síelésről vannak képek, akkor is csak azért, mert nem én csináltam őket… Általában a síelés úgy néz ki, hogy nagyon korán kell kelni! Nem csak azért, mert nagyon korán indulunk, de mellé még be kell tenni a kontaktlencsémet, amit – mivel nem vagyok túl ügyes, remélem csak még – ezért legalább 15 percig tart betenni. Persze hozzátartozik a fél kóma is még. Viszont mióta láttam, hogy Lena, hogyan veszi ki a kontaktlencséjét, azóta csak egy pillanat az egész.
Szóval január 1-én mint már említettem a nem túl messze lévő hegyekben voltunk (Asarigawa Onsen). Mivel a háztól 10 percre gyalog a sípálya ezért jónak ígérkezett. Nincs elvesztegetett idő! Ekkor tettem sílécet a lábamra ismét, 7 év után, szóval nem sokat vártam magamtól. Ennek ellenére kitűnően sikerült. És még annyit nem is estem. Sajnos nagyon sok időm elment tanításra, amikor megpróbáltam rávenni az embereket, hogy bizony itt az ideje annak, hogy annak ellenére, hogy nem tud síelni a hegyről mégiscsak el kell indulni lefele. Így a hegy legmagasabb pontjára csak egyszer jutottam fel, mert hamar bezárták a sötétedés és a nagy havazás miatt. Az egyik lányt, akit próbáltam tanítani őt az alkalmazottak levitték motoros szánon, mert úgy ítélték meg, hogy a hóesésben nem képes önmagától lemenni :) Egyébként az egész 4500 jenbe (7500ft) került bérléssel 5 órára. Persze a leleményes magyar rájött, hogy nem nagyon figyelik, hogy van-e az embernek kártyája, úgyhogy simán felmentem azután is, hogy letelt az 5 óra. Mondjuk nem tartott sokkal tovább a lelkesedésem, mert mikor elkezdett esni a havas-eső akkor a kabátom sajnos elkezdett átázni. Összességében úgy mentem erről a pályáról haza, hogy „Mikor megyünk következőre síelni?”.
Erre a következő alkalomra sajnos 3 hetet kellet várni (Hidaka), persze azért közben Okinawa kárpótolt sokmindenért :) Érdekes volt, hogy pénteken Okinawa rövidnadrág, szombaton síelés, hóesés, mínuszok… Ez egy egyetemi szervezésű és támogatású sítúra volt. Azaz összesen 2200 jenbe (3600ft) került, benne foglaltatik: utazás (3 óra), szállás egy éjszakára, 3 étkezés, plusz síbérlet 1 napra plusz bérlés. Szóval ez szinte ingyen volt… Valószínű ez volt a legjobb 
is! Nagyon jó pályák és jó társaság, gyakorlatilag mindenki ott volt, akivel a saját egyetemi programomból jóban vagyok (persze nagy részét én szerveztem le :), azért nem bánták meg ). Itt derült ki az is, hogy nem vagyok kezdő síelő. Ezen a helyen minden pályán lementem, még a feketén is!!! Ezenkívül volt egy erdei pálya is, ami ugyan nem volt különösebben nehéz viszont szűk volt és nagyon szép!!! Találtam egy átvezetőt is egy másik pályáról, amire persze nem gondoltam az az, hogy mivel itt nincs letaposva a hó egy léc leesés esetén nem lehet könnyen visszatenni. Persze mindez elő is fordult úgyhogy volt egy negyed órám mire sikerült visszavarázsolni a lécet a lábamra immár a pályán. Mivel itt volt nagyon sok ismerős ezért készültek itt képek! Az még érdekes volt, hogy itt nekünk nagy kék mellényeink voltak, azaz mindenkit nagyon könnyen fel lehetett ismerni a csapatból! Így nagyon könnyen megtaláltuk egymást, ami óriási örömmel töltött el mindenkit :) Az esti buli is egész jó volt sokat beszélgettünk.
Mikor az összes vizsgának vége van, mi mást csináljon az ember Sapporoban, síeljen! Mindenki úgy gondolta, hogy ez szükséges, úgyhogy egy kb. 12 fős csapat verbuválódott össze! Mivel előző este esett 25 centi hó, így a pálya nagyon jó minőségű volt! Itt történt meg az, ami még nem volt! Életemben először kipróbáltam a snowboardot. Ugyan ezután sem leszek snowboardos, de a lényeg, hogy kipróbáltam. Utána mindenhol izomlázam volt és fájt a nyakam a sok orra eséstől :)
Utolsó 2 alkalommal a Balázst sikerült elrángatnom síelni :) Először elmentünk Furanoba, ami egy nagyon nagy pálya, egyetlen probléma, hogy nagyon messze van. 3 és fél órát utaztunk oda. És mikor kiderül, hogy még az eső is esik, akkor végképp elegünk lett. Úgy 4 órányi síelés utána, amikor már mindenünk teljesen csurom vizes volt, akkor azt mondtuk, hogy elég. Mivel az eső is esett, így hó nagyon rossz volt, kemény, vizes… Brrr
Következőre egy nagyon jó napot sikerült kifognunk ismét a Kokusaion! Friss hó, jó felszerelés, jól éreztük magunkat! Megostromoltuk az összes fekete pályát, sőt sikerült bemenni az erdőbe is, ahol aztán nem nagyon volt pálya! Ez egy tökéletes befejezése volt az idei síszezonnak! Most is lehetne még menni, de kár lenne elrontani, egy esetleges rossz hóval, a szép emlékeket.
Egy a lényeg: Jövőre is kell menni síelni!(1. kép én a hegyen)
(2. kép síelésre készen, mindkettő Hidaka)
