Okinawa

"És eljövé a várva várt nap, mikor magunk mögött hagyva a havas tájat útunkba ejtjük Okinawa mindig napsütéssel borított táját. [...]"
Na jó azért a nap nem mindig sütött, de azért nagyon jó érzés volt rövidgatyába rohangálni :)
Végre megint repülőn ültünk! Ez nagyon örvendetes volt, mert annak ellenére, hogy nem túl sokszor ültem repülőn, nagyon megszerettem. (Feltehetőleg mire hazaérek, addigra legalább 10 különböző járatom ültem már. Nem is rossz ahhoz képest, hogy előtte még nem ültem repülőn...). Azért annak örültünk, hogy volt közvetlen járat Okinawára Sapporóból, így nem kellett átszállni és egybe lehetett lerepülni a 3 és fél órát. Nem véletlenül tűnik soknak a 3 és fél óra, Okinawa valóban messze van. 2000 kilóméterrel délebbre Sapporótól.
Mikor odaértünk rájöttünk, hogy az eddig nagy hévvel szorongatott mínuszokra való kabátok egyáltalán nem kellenek, sőt a hosszú nadrág is kezdett egyre elviselhetetlenebbül meleg lenni! De hát nem olyan egyszerű átöltözni a semmi közepén, úgyhogy csak tűrtünk. Volt még kb 6 óránk a komp indulásáig Ishigakira, úgyhogy megszabadultunk a csomagjainktól és nyakunkba vettük a környéket, mert azért éhesek voltunk már. (Ki tudja miért a Japán belföldi járatokon nem nagyon adnak ételt...). így sikerült egy óriási fatörzs tetején találni egy éttermet :) Találtunk még eldugott ital boltot is, ahol nagyon sok féle alkoholos üdítőitalt találtunk. Talán a legfurcsább a Habu-shu volt, amit arról lehet megismerni, hogy egy nagy kígyó van az üvegben harapásra tátott szájjal.
Szerencsére volt velünk egy japán srác is, így nagyon egyszerű volt minden ügy intézése, mivel nagyon jól beszél japánul (pedig még nyelvvizsája sincs!!!). így hamar kiderítette, hogy, amit eddig mi a jó kikötőnek véltünk az valójában nem jó, mert ahonnan a mi kompunk indul az pár kilóméterrel arrébb van. Taxiba szálltunk, mert még bíztunk benne, hogy elérjük a kompot, ami végül sikerült is. A komp este 8 kor indult és reggel 10kor kellett megérkeznie Ishigakira 400 kmes út után. Persze még gyorsan tartani kellett egy kis bulit, mert hát volt egy szülinaposunk, akinek köszönhettük, hogy ott lehetünk. Hogyhogy nem egyre több japán is csatlakozott a társaságunkhoz, melyből csak úgy sugárzott a jókedv.
Másnap reggel szerencsésen megérkeztünk Ishigakira, ahol is gyorsan elfoglaltuk szállásunkat. És biciklire pattantunk, mert még az is járt ingyen a szálláshoz :)
A projekt minden napra az volt, hogy kell találnunk egy nagyon jó strandot, ahol még nem voltunk. Ez szerencsére minden nap sikerült is, úgyhogy örvendtünk. Sajnos azért a január miatt nem volt annyira tökéletes a víz hőmérséklet, de tűrhető volt. Béreltünk autót, így már sokkal egyszerűbb volt körbemenni a szigeten. Persze kicsit érdekes az út bal oldalán közlekedni, de azért meg lehet szokni.
Egyik nap nagyon jó volt az idő. Szerencsére pont azt a napot választottuk, hogy bejárjuk a szigetet és eljussunk a legtávolabbi pontjába. Itt találtuk a legszebb strandot is, körülvéve gyönyörű fákkal, mint egy trópusi paradicsom (és tényleg az).
így teltek múltak a napok, míg nem elérkezett a hazautazás időpontja. Sajnos borúra, csak ború érkezett, mert a visszakompozás napján esett az eső és rossz idő volt. Ami nem csak az ember kedvét rontja el, de a nagy hullámok a hasát is. így hát mire megérkeztünk ismét Okinawa fő szigetére, addigra mindenki farkas éhes volt. Ezért a szállás megtalálása után, irány egy étterem, ahol is addig ettünk, amíg jól nem laktunk. Bár néha egymással is meg kellett harcolni az ételért!
Itt a szállásunk nagyon érdekes volt. Volt egy fatörzs kerete az ágynak, amire egy bambusz "terítő" volt ráterítve, és arra lehetett leteríteni az ágyneműt. Szóval érdekes volt. Aztán másnap egy nagyon jó étterem útbaejtésén kívül semmi másra nem jutott idő. És fel sem eszméltünk, amikor már a vonaton ültünk a reptértől Sapporóig, ismét hó mindenütt, észre se vettük, hogy elment az egész hét. (De fel a fejjel másnap mentünk síelni :) )