téli sportolás 1. rész

A sportolási lehetőségek száma télen nem túl sokat változik, mindösszesen csak kicsit izgalmasabba válik pár dolog.

Persze mindenki megrökönyödésére ott van a biciklizés. Mivel keleten a helyzet változatlan, továbbra is nyugatról jönnek a frontok, így a hó magassága sajnos nem a várva vart nulla centiméterhez közelít, hanem sokkal inkább 4 és fel méterhez a sípályákon, ezért ezt a sportot nem lehet igazan sportnak nevezni. Sajnos ilyenkor csak nyugdíjas tempóban lehet haladni, legalább is a rendelkezésre álló eszközökkel biztosan. Értsd ezalatt a citybike-szerű biciklimet, amin - Forma1-es kifejezéssel elve - slick gumik vannak. Sajnos amikor beköszöntött a tél és több kollegával együtt elhatároztuk, hogy itt lesz az ideje befektetni egy teli gumiba, akkor derült ki, hogy sajnos, amelyik gumi eddig csak 3800 jenbe kerül, az immár nem kapható, bar nem túl nagy probléma, mert amúgy sem passzolt a biciklinkre. Persze ami mar passzolt az rögtön 8500 jenbe került. Így jártunk, gondoltuk magunkba, marad a nyugdíjas tempó és rossz esetben az esés. Tegnap sikerült is! Az éppen megfagyott szép sima jégen sikerült egy kanyart rosszul bevenni, úgyhogy tegnap inkább úgy döntöttem, hogy hason alszom, mert bar a tel alatt sikerül egy kicsit felhizlalni a sejhajom, de attól meg érzem. Hat több szót nem érdemes fecsérelni a sportolás eme fajtájára, talán majd egy hónap múlva, ha végre minden út száraz lesz.

Ott van ezenkívül még a futás lehetősége is. Persze az ijedősebbek szerint ez is veszélyes télen, mert hát jég van mindenhol, meg hó. Persze mivel még sose próbálták, ezért azt gondolják, hogy tényleg veszélyes. Az én szerény véleményem szerint egyáltalán nem veszélyesebb se a biciklizés, se a futás, mint a gyaloglás, sőt!!! Sok ember véleménye az, köztük az enyém is, hogy mindkettő közlekedési nem biztonságosabb a járásnál. Szvsz ez azért van, mivel mindkét esetben sokkal nagyobb nyomást fejtünk ki a talajra mintha járásnál, amikor az egész talp lent van. És a nagyobb nyomás miatt kevésbé lehet elcsúszni. Persze ha túl okoskodónak hangzik a magyarázat vagy valaki tud jobbat, akkor nyugodtan tessék lelőni. Egy érdekes esetet azért megosztanék még a nagyérdeművel. Azt eddig is tudtam, hogy a japánok beépített tartozéka a lassúság, de hogy ennyire arra nem gondoltam volna. Ez akkor esett meg, mikor Ágoston kollegától tartottam hazafelé futva, mikor is egy nagy erő többlettel egy biciklist előztem le. Azért ezt se gondoltam volna, hogy valaha is előfordul.

Úszni is elszoktam járni, mivel befizetek havi 4000 jent egy sportklubba, ahol van medence és így lehet úszni is :) Sőt estefelé, amikor már nem nagyon figyelik, hogy ki mit csinál, akkor simán lehet vízihokizni is!!! Holnap is megyek, amikor is már második alkalommal mutatom meg valakinek, hogyan kell vízihokizni! :) Persze az árnyoldala az egésznek, hogy 1 méteres a medence, ami épphogy csak alkalmas vízalatti sport űzésére. Amúgy leginkább kényelmetlen, nem lehet rendesen csinálni semmit anélkül, hogy az ember be ne verje a térdét a medence aljába. Amiről eddig még a medence kapcsán nem beszéltem az a japánok vízbeli kedvelt elfoglaltsága. Mielőtt valaki azt mondaná, „milyen hülye vagy hát azaz úszás”, rosszul gondoljátok! A japánok imádják a vízben való sétálást! Először azt gondoltam ez biztos csak az öregek csinálják, de aztán kezdtem rájönni arra, hogy nagyon sokan csinálják. Biztos abban hisznek, hogy ez milyen jó edzés, mert a vízben nagy az ellenállás… Szerintem egy eléggé zavaró dolog, amikor valaki ott úszik, a másik meg csak sétál… A sétálásnak minden válfaja ismeretes, értve ezalatt a sima lassú sétálást, a kicsit gyorsabbat, van még a nagy lépésekben sétálás is… Érdekes, kíváncsi vagyok a véleményekre erről. Valószínű ennek tényleg van haszna, vagy nincs? Egy tuti otthon nem csinálja senki, mert minden medence sokkal mélyebb.

Az eddigi sportolási formák egyike sem igazi téli sport, úgyhogy következzen az, amire reményeim szerint a legtöbben kíváncsiak, mert hát Hokkaidón eme sport űzése dukál ;). Már gondolom mindenki kitalálta, hogy a síelésről van szó. Hokkaido valljuk be egy síparadicsom! Még idén is, amikor állítólag egy enyhe tél van (mert itt még az van), még akkor is bizonyos sípályákon 4 méter fölött van a hó mennyisége. A pályák általában május elejéig vannak nyitva….
(1. kép: Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet a biciklizés?)

(2. kép egy hóeséses futás után készült, a hó nagy része már elolvadt rólam)

A következő bejegyzés csak a síelésről fog szólni!