japán közlekedés

Ez itt egy hihetetlen dolog. Azért írok róla, mert ez egyike azoknak a kritikus pontoknak, amik magyar ésszel felfoghatatlanok. Ez sajnos megkeseríti az ember minden napi életét, főleg ha valaki magyar!
Először is egy átlagos út az egyetemre reggelente úgy néz ki, hogy a kampuszon lévő kollégiumból az 1800 méterre lévő International Student Centerbe kell elmennem, ahol is az óráim vannak (persze minden reggel japán óra, ami mindig teszttel indul :) ). Ez biciklivel 5 perc alatt teljesíthető ha nem tetvészkedek túl sokat... Persze ez rögtön azt jelenti, hogy egy átlag japánnál 2szer gyorsabb vagyok. Az út eleje kicsit göröngyös, de azért lehet(ne) rajta haladni. Persze elég sok biciklis van az utakon ahhoz, hogy ez ne legyen ilyen egyszerű. Az összes japán nagy csapatokban vonul az egyetem felé, persze úgy, hogy az utat teljesen elfoglalják, mennek keresztbe kasul az utakon. Nem is gondolnak rá, hogy esetleg valakinek majd szándékában állna elmenni mellettük... Csak amikor elhaladok mellettük, akkor kezdenek gondolkodni rajta, hogy ez vajon egy tornádó lehetett, vagy csak egy nem japán biciklis. A szembe jövő teherautókat még nem említettem, amik ha nem főúton vannak, akkor teljesen mindegy, hogy az út jobb vagy bal oldalán mennek.
Szóval ha sikerült túlélni az első 800 métert, akkor kiérek az egyetemi főútra, ahol egy kicsit jobb a közlekedés. Van elkülönített bicikli sáv is. Hogy ez hátrány, előny, vagy egyáltalán van-e értelme arról lehetne vitát nyitni, mivel egy átlag japán nem veszi figyelembe azt, hogy a bicikli sávon milyen felfestés van. Tehát, hogy a bal oldalon levő sávban kéne menni mindenkinek, mert akkor esetleg nem kell óriásit fékezni, ha valaki szemben jön velük szabályosan. És még ők csodálkoznak rajta, hogy mi van miért van itt baj.
Egy kicsit fűszerezi az utat a sok zebra és az egyetemi főkapunál bejövő autók sokasága. A gyalogosoknak itt vannak olyan téveszméik, hogyha ők elindulnak a zebrán, anélkül, hogy körülnéznének, akkor is megélhetik a holnapot. Általában bejön nekik, de néha csak akkor kapnak észbe, amikor egy kis bicikli gumitól szabadulok meg a vészfékezésnél. És ezek után még csodálkoznak rajta a japánok, hogy sok ember hal meg balesetekben. Nem tudom mikor fogják megtanulni, hogy körülkell nézni az úton, mert egy autó vagy egy biciklis az sokkal erősebb náluk!
Aztán, amikor olyan autókkal találkozik az ember, amik kanyarodni akarnak, az megint egy külön élmény. Az autók itt nem igazán ismerik a gázpedált, olyan, hogy gyors kikanyarodás itt nem létezik. Mindenki megvárja szépen a sorát, ha egy 10 percet kell várniuk, akkor sincs semmi probléma... Ezért néha meglepődnek, mikor a kanyaroknál megelőzőm őket.
Elvileg nekünk tartottak egy Hogyan vigyázzunk az életünkre, ha biciklin ülünk? előadást, de az én eddigi tapasztalataim szerint a japánokat kéne beíratni ilyenre. Még az orosz lány is ügyesebb náluk, aki pedig akkor ült először biciklin, amikor idejött, másfél hónapja.
Általában sikerül komolyabb vészhelyzet nélkül megérkezni az órákra. :)
A másik fele a közelekedésnek, mikor az ember a városban közlekedik. Ez megint csak érdekes. Eddigi tapasztalataim szerint, a közlekedési lámpák nincsenek semmire optimalizálva. Mind a zöldhullám ismeretlen fogalom, mind az, hogy a gyalogosnak is kéne néha zöldet adni. Ha valaki gyalogosan közlekedik a belvárosban akkor azt tapasztalja, hogy mindegy egyes villanyrendőrnél meg kell állnia. És legalább egy percet várakoznia. Még érdekes az, hogy előbb engedik jobbra nagyívben kanyarodni az autókat telizöldben, mint balra kisívben...
Persze mikor egy japánt kérdezel, hogy bonyolult-e az autóvezetés, rögtön mondja, hogy nagyon, még automata váltóval is. Valahogy nem tanulják meg, hogy a közlekedésben sokfelé kell egyszerre figyelni. Ezek után két dolgot kezdek érteni: azt, hogy miért járnak élen a japánok, az automata parkoló rendszerek fejlesztésében (mert kell nekik, így is elég bénák). És miért kamikaze az összes japán pilóta a Forma1-ben :) Persze vannak akik óriási autókban ülnek és képesek rendesen vezetni, de ezek a lakosság elenyésző hányadát alkotják. (hogy mindenki értse, valahol Linux arányánál lehet a jó vezetők aránya, az összes használ oprendszerből).
Végül bemutatásra kerül egy átlagos női, japán biciklista kinézete esőben. Az az alap, hogy a biciklin ül. Kezében vagy mobil telefon vagy esernyő, vagy speciális esetben mindkettő. Persze a lábán magas sarkú cipő is van. Szóval nem csoda a sok baleset. Az egyszerre figyelni persze a forgalomra és az telefonra nem lehet, szóval csak úgy közlekednek, mintha vakok lennének.
Ez eléggé zavaró tud néha lenni. Persze a kézjeleket nem ismerik kanyarodás előtt.......