szörnyűség

Szerintem sok magyar embernek megfordult már a fejében, hogy mi lehet rosszabb magyar adóbevallásnál. Ott ugye minden magyarul van írva, de az ember valahogy sose érti, hogy mit hova kell írni! Ezennel bejelenteném, hogy sikerült rosszabbat találnom az adóbevallásnál: a Japán Egészségügyi Izé-bizé-jövedelem Bevallás. Szerintem ezt még az APEHnél se tudnák kitölteni! Már azt is kb 10 percbe telt kideríteni, hogy honnan is jött. Aztán csak azt láttam, hogy elvárják, hogy valami összeget írjak be. Hihetetlen!
Sok helyről hallottam már, hogy a japán bürokrácia túlburjánzott. Ezt igazából én is csak igazolni tudom, mindig ki kell tölteni 20 papírt! Persze mindig japánul :) Az érdekes a dologban viszont, hogy működik a rendszer! Japánban nincsen nagyon szürke gazdaság. Mindenről mindenki számlát ad. Szinte meg is sértődnek mikor nem fogadod el a számlát, ha véletlenül sietsz és ott felejtesz hagyni 1 jent, akkor gyorsan még utánad rohannak: szumimaszen, szumimaszen ..... (elnézést, elnézést) és hozzák és nyújtják át az egy jent, két kézzel, meghajolva! :) Hát valahogy ilyen érzése lehetett régen az uralkodóknak! Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy nem kell időgépet készíteni, hogy visszamenjünk uralkodóink helyébe, hogy mindezt átérezhessük :)
A legjobb példája a bürokrácia működésének az, amikor elmentünk megcsináltatni a külföldi igazolványainkat! Kb. 8 igazolvány elkészítéséről volt szó. Mikor beléptünk azonnal 4 ügyintéző odaugrott és nekilátott a papírrengeteg kitöltésének! Fél óra alatt mindennel készen voltunk!

Utazgatás

Most már lassan egy hete megjöttem Dél-Japánból! Úgyhogy már itt volt az ideje, hogy sok képet feltöltsek! Ami a héten sikerült is! A képeket az alábbi linken találjátok:

http://picasaweb.google.com/tothphu/MRcius22Prilis6UtazgatSJapNban

Ha valami nem lenne érthető a képeknél, vagy ha van valami komment akkor azt ide írjátok légyszi! Majd nemsokára talán lesz post is az utazásról!

téli sportolás 2. rész

Eddig 5ször sikerül elmennem síelni, ami egy átlagos érték… :) Az ügyes szervezésnek köszönhetően ezen 5 alkalommal 4 különböző pályán voltam. Persze minden pályának meg van a maga története, szóval ha nem bánjátok elmesélem (néhol nagyon röviden). Sajnos képek nincsenek róluk, mert nem mertem fényképezőt vinni és csak most derült ki, hogy telefonnal készült képeket is le tudom menteni a gépre. Csak egy síelésről vannak képek, akkor is csak azért, mert nem én csináltam őket… Általában a síelés úgy néz ki, hogy nagyon korán kell kelni! Nem csak azért, mert nagyon korán indulunk, de mellé még be kell tenni a kontaktlencsémet, amit – mivel nem vagyok túl ügyes, remélem csak még – ezért legalább 15 percig tart betenni. Persze hozzátartozik a fél kóma is még. Viszont mióta láttam, hogy Lena, hogyan veszi ki a kontaktlencséjét, azóta csak egy pillanat az egész.

Szóval január 1-én mint már említettem a nem túl messze lévő hegyekben voltunk (Asarigawa Onsen). Mivel a háztól 10 percre gyalog a sípálya ezért jónak ígérkezett. Nincs elvesztegetett idő! Ekkor tettem sílécet a lábamra ismét, 7 év után, szóval nem sokat vártam magamtól. Ennek ellenére kitűnően sikerült. És még annyit nem is estem. Sajnos nagyon sok időm elment tanításra, amikor megpróbáltam rávenni az embereket, hogy bizony itt az ideje annak, hogy annak ellenére, hogy nem tud síelni a hegyről mégiscsak el kell indulni lefele. Így a hegy legmagasabb pontjára csak egyszer jutottam fel, mert hamar bezárták a sötétedés és a nagy havazás miatt. Az egyik lányt, akit próbáltam tanítani őt az alkalmazottak levitték motoros szánon, mert úgy ítélték meg, hogy a hóesésben nem képes önmagától lemenni :) Egyébként az egész 4500 jenbe (7500ft) került bérléssel 5 órára. Persze a leleményes magyar rájött, hogy nem nagyon figyelik, hogy van-e az embernek kártyája, úgyhogy simán felmentem azután is, hogy letelt az 5 óra. Mondjuk nem tartott sokkal tovább a lelkesedésem, mert mikor elkezdett esni a havas-eső akkor a kabátom sajnos elkezdett átázni. Összességében úgy mentem erről a pályáról haza, hogy „Mikor megyünk következőre síelni?”.

Erre a következő alkalomra sajnos 3 hetet kellet várni (Hidaka), persze azért közben Okinawa kárpótolt sokmindenért :) Érdekes volt, hogy pénteken Okinawa rövidnadrág, szombaton síelés, hóesés, mínuszok… Ez egy egyetemi szervezésű és támogatású sítúra volt. Azaz összesen 2200 jenbe (3600ft) került, benne foglaltatik: utazás (3 óra), szállás egy éjszakára, 3 étkezés, plusz síbérlet 1 napra plusz bérlés. Szóval ez szinte ingyen volt… Valószínű ez volt a legjobb is! Nagyon jó pályák és jó társaság, gyakorlatilag mindenki ott volt, akivel a saját egyetemi programomból jóban vagyok (persze nagy részét én szerveztem le :), azért nem bánták meg ). Itt derült ki az is, hogy nem vagyok kezdő síelő. Ezen a helyen minden pályán lementem, még a feketén is!!! Ezenkívül volt egy erdei pálya is, ami ugyan nem volt különösebben nehéz viszont szűk volt és nagyon szép!!! Találtam egy átvezetőt is egy másik pályáról, amire persze nem gondoltam az az, hogy mivel itt nincs letaposva a hó egy léc leesés esetén nem lehet könnyen visszatenni. Persze mindez elő is fordult úgyhogy volt egy negyed órám mire sikerült visszavarázsolni a lécet a lábamra immár a pályán. Mivel itt volt nagyon sok ismerős ezért készültek itt képek! Az még érdekes volt, hogy itt nekünk nagy kék mellényeink voltak, azaz mindenkit nagyon könnyen fel lehetett ismerni a csapatból! Így nagyon könnyen megtaláltuk egymást, ami óriási örömmel töltött el mindenkit :) Az esti buli is egész jó volt sokat beszélgettünk.

Mikor az összes vizsgának vége van, mi mást csináljon az ember Sapporoban, síeljen! Mindenki úgy gondolta, hogy ez szükséges, úgyhogy egy kb. 12 fős csapat verbuválódott össze! Mivel előző este esett 25 centi hó, így a pálya nagyon jó minőségű volt! Itt történt meg az, ami még nem volt! Életemben először kipróbáltam a snowboardot. Ugyan ezután sem leszek snowboardos, de a lényeg, hogy kipróbáltam. Utána mindenhol izomlázam volt és fájt a nyakam a sok orra eséstől :)

Utolsó 2 alkalommal a Balázst sikerült elrángatnom síelni :) Először elmentünk Furanoba, ami egy nagyon nagy pálya, egyetlen probléma, hogy nagyon messze van. 3 és fél órát utaztunk oda. És mikor kiderül, hogy még az eső is esik, akkor végképp elegünk lett. Úgy 4 órányi síelés utána, amikor már mindenünk teljesen csurom vizes volt, akkor azt mondtuk, hogy elég. Mivel az eső is esett, így hó nagyon rossz volt, kemény, vizes… Brrr

Következőre egy nagyon jó napot sikerült kifognunk ismét a Kokusaion! Friss hó, jó felszerelés, jól éreztük magunkat! Megostromoltuk az összes fekete pályát, sőt sikerült bemenni az erdőbe is, ahol aztán nem nagyon volt pálya! Ez egy tökéletes befejezése volt az idei síszezonnak! Most is lehetne még menni, de kár lenne elrontani, egy esetleges rossz hóval, a szép emlékeket.

Egy a lényeg: Jövőre is kell menni síelni!

(1. kép én a hegyen)
(2. kép síelésre készen, mindkettő Hidaka)

magyar kaja

Ha valakinek nagyon hiányozna az otthoni konyha külföldön, akkor itt van egy weboldal, ami biztosan jó kedvre deríti!

http://www.balkanbuy.com

Hát ez förtelmes balkán lettünk :) Köszönöm tanult kollégámnak (Ági), hogy felhívta erre a nagyszerű oldalra a figyelmem!

Én most két hétre eltűnök a színről. "Sajnos" el kell mennem 2 hétet utazgatni Japánban és persze megint növelhetem a repülővel való utazásaim számát :) . Utána várható a téli síelés folytatása és élménybeszámoló is!

téli sportolás 1. rész

A sportolási lehetőségek száma télen nem túl sokat változik, mindösszesen csak kicsit izgalmasabba válik pár dolog.

Persze mindenki megrökönyödésére ott van a biciklizés. Mivel keleten a helyzet változatlan, továbbra is nyugatról jönnek a frontok, így a hó magassága sajnos nem a várva vart nulla centiméterhez közelít, hanem sokkal inkább 4 és fel méterhez a sípályákon, ezért ezt a sportot nem lehet igazan sportnak nevezni. Sajnos ilyenkor csak nyugdíjas tempóban lehet haladni, legalább is a rendelkezésre álló eszközökkel biztosan. Értsd ezalatt a citybike-szerű biciklimet, amin - Forma1-es kifejezéssel elve - slick gumik vannak. Sajnos amikor beköszöntött a tél és több kollegával együtt elhatároztuk, hogy itt lesz az ideje befektetni egy teli gumiba, akkor derült ki, hogy sajnos, amelyik gumi eddig csak 3800 jenbe kerül, az immár nem kapható, bar nem túl nagy probléma, mert amúgy sem passzolt a biciklinkre. Persze ami mar passzolt az rögtön 8500 jenbe került. Így jártunk, gondoltuk magunkba, marad a nyugdíjas tempó és rossz esetben az esés. Tegnap sikerült is! Az éppen megfagyott szép sima jégen sikerült egy kanyart rosszul bevenni, úgyhogy tegnap inkább úgy döntöttem, hogy hason alszom, mert bar a tel alatt sikerül egy kicsit felhizlalni a sejhajom, de attól meg érzem. Hat több szót nem érdemes fecsérelni a sportolás eme fajtájára, talán majd egy hónap múlva, ha végre minden út száraz lesz.

Ott van ezenkívül még a futás lehetősége is. Persze az ijedősebbek szerint ez is veszélyes télen, mert hát jég van mindenhol, meg hó. Persze mivel még sose próbálták, ezért azt gondolják, hogy tényleg veszélyes. Az én szerény véleményem szerint egyáltalán nem veszélyesebb se a biciklizés, se a futás, mint a gyaloglás, sőt!!! Sok ember véleménye az, köztük az enyém is, hogy mindkettő közlekedési nem biztonságosabb a járásnál. Szvsz ez azért van, mivel mindkét esetben sokkal nagyobb nyomást fejtünk ki a talajra mintha járásnál, amikor az egész talp lent van. És a nagyobb nyomás miatt kevésbé lehet elcsúszni. Persze ha túl okoskodónak hangzik a magyarázat vagy valaki tud jobbat, akkor nyugodtan tessék lelőni. Egy érdekes esetet azért megosztanék még a nagyérdeművel. Azt eddig is tudtam, hogy a japánok beépített tartozéka a lassúság, de hogy ennyire arra nem gondoltam volna. Ez akkor esett meg, mikor Ágoston kollegától tartottam hazafelé futva, mikor is egy nagy erő többlettel egy biciklist előztem le. Azért ezt se gondoltam volna, hogy valaha is előfordul.

Úszni is elszoktam járni, mivel befizetek havi 4000 jent egy sportklubba, ahol van medence és így lehet úszni is :) Sőt estefelé, amikor már nem nagyon figyelik, hogy ki mit csinál, akkor simán lehet vízihokizni is!!! Holnap is megyek, amikor is már második alkalommal mutatom meg valakinek, hogyan kell vízihokizni! :) Persze az árnyoldala az egésznek, hogy 1 méteres a medence, ami épphogy csak alkalmas vízalatti sport űzésére. Amúgy leginkább kényelmetlen, nem lehet rendesen csinálni semmit anélkül, hogy az ember be ne verje a térdét a medence aljába. Amiről eddig még a medence kapcsán nem beszéltem az a japánok vízbeli kedvelt elfoglaltsága. Mielőtt valaki azt mondaná, „milyen hülye vagy hát azaz úszás”, rosszul gondoljátok! A japánok imádják a vízben való sétálást! Először azt gondoltam ez biztos csak az öregek csinálják, de aztán kezdtem rájönni arra, hogy nagyon sokan csinálják. Biztos abban hisznek, hogy ez milyen jó edzés, mert a vízben nagy az ellenállás… Szerintem egy eléggé zavaró dolog, amikor valaki ott úszik, a másik meg csak sétál… A sétálásnak minden válfaja ismeretes, értve ezalatt a sima lassú sétálást, a kicsit gyorsabbat, van még a nagy lépésekben sétálás is… Érdekes, kíváncsi vagyok a véleményekre erről. Valószínű ennek tényleg van haszna, vagy nincs? Egy tuti otthon nem csinálja senki, mert minden medence sokkal mélyebb.

Az eddigi sportolási formák egyike sem igazi téli sport, úgyhogy következzen az, amire reményeim szerint a legtöbben kíváncsiak, mert hát Hokkaidón eme sport űzése dukál ;). Már gondolom mindenki kitalálta, hogy a síelésről van szó. Hokkaido valljuk be egy síparadicsom! Még idén is, amikor állítólag egy enyhe tél van (mert itt még az van), még akkor is bizonyos sípályákon 4 méter fölött van a hó mennyisége. A pályák általában május elejéig vannak nyitva….
(1. kép: Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet a biciklizés?)

(2. kép egy hóeséses futás után készült, a hó nagy része már elolvadt rólam)

A következő bejegyzés csak a síelésről fog szólni!

író lettem

Megtörtént a lehetetlen! Senki se gondolta volna, hogy ez ebben az évezredben megtörténik, de mégis megtörtént, író lettem. Egyesek szerint ez olyan, mintha egy papagájt tanítanák verset költeni :)

http://www.notebookreview.com/default.asp?newsID=3554

Na persze azért nem kell könyv kiadásra gondolni, csak egy kisebb cikk az is egy számítógépről ékes angol nyelven!
Élvezzétek!

(Kis angol tudás és számítástechnikai érdeklődés érdemes az elolvasáshoz!)

Okinawa

"És eljövé a várva várt nap, mikor magunk mögött hagyva a havas tájat útunkba ejtjük Okinawa mindig napsütéssel borított táját. [...]"
Na jó azért a nap nem mindig sütött, de azért nagyon jó érzés volt rövidgatyába rohangálni :)
Végre megint repülőn ültünk! Ez nagyon örvendetes volt, mert annak ellenére, hogy nem túl sokszor ültem repülőn, nagyon megszerettem. (Feltehetőleg mire hazaérek, addigra legalább 10 különböző járatom ültem már. Nem is rossz ahhoz képest, hogy előtte még nem ültem repülőn...). Azért annak örültünk, hogy volt közvetlen járat Okinawára Sapporóból, így nem kellett átszállni és egybe lehetett lerepülni a 3 és fél órát. Nem véletlenül tűnik soknak a 3 és fél óra, Okinawa valóban messze van. 2000 kilóméterrel délebbre Sapporótól.
Mikor odaértünk rájöttünk, hogy az eddig nagy hévvel szorongatott mínuszokra való kabátok egyáltalán nem kellenek, sőt a hosszú nadrág is kezdett egyre elviselhetetlenebbül meleg lenni! De hát nem olyan egyszerű átöltözni a semmi közepén, úgyhogy csak tűrtünk. Volt még kb 6 óránk a komp indulásáig Ishigakira, úgyhogy megszabadultunk a csomagjainktól és nyakunkba vettük a környéket, mert azért éhesek voltunk már. (Ki tudja miért a Japán belföldi járatokon nem nagyon adnak ételt...). így sikerült egy óriási fatörzs tetején találni egy éttermet :) Találtunk még eldugott ital boltot is, ahol nagyon sok féle alkoholos üdítőitalt találtunk. Talán a legfurcsább a Habu-shu volt, amit arról lehet megismerni, hogy egy nagy kígyó van az üvegben harapásra tátott szájjal.
Szerencsére volt velünk egy japán srác is, így nagyon egyszerű volt minden ügy intézése, mivel nagyon jól beszél japánul (pedig még nyelvvizsája sincs!!!). így hamar kiderítette, hogy, amit eddig mi a jó kikötőnek véltünk az valójában nem jó, mert ahonnan a mi kompunk indul az pár kilóméterrel arrébb van. Taxiba szálltunk, mert még bíztunk benne, hogy elérjük a kompot, ami végül sikerült is. A komp este 8 kor indult és reggel 10kor kellett megérkeznie Ishigakira 400 kmes út után. Persze még gyorsan tartani kellett egy kis bulit, mert hát volt egy szülinaposunk, akinek köszönhettük, hogy ott lehetünk. Hogyhogy nem egyre több japán is csatlakozott a társaságunkhoz, melyből csak úgy sugárzott a jókedv.
Másnap reggel szerencsésen megérkeztünk Ishigakira, ahol is gyorsan elfoglaltuk szállásunkat. És biciklire pattantunk, mert még az is járt ingyen a szálláshoz :)
A projekt minden napra az volt, hogy kell találnunk egy nagyon jó strandot, ahol még nem voltunk. Ez szerencsére minden nap sikerült is, úgyhogy örvendtünk. Sajnos azért a január miatt nem volt annyira tökéletes a víz hőmérséklet, de tűrhető volt. Béreltünk autót, így már sokkal egyszerűbb volt körbemenni a szigeten. Persze kicsit érdekes az út bal oldalán közlekedni, de azért meg lehet szokni.
Egyik nap nagyon jó volt az idő. Szerencsére pont azt a napot választottuk, hogy bejárjuk a szigetet és eljussunk a legtávolabbi pontjába. Itt találtuk a legszebb strandot is, körülvéve gyönyörű fákkal, mint egy trópusi paradicsom (és tényleg az).
így teltek múltak a napok, míg nem elérkezett a hazautazás időpontja. Sajnos borúra, csak ború érkezett, mert a visszakompozás napján esett az eső és rossz idő volt. Ami nem csak az ember kedvét rontja el, de a nagy hullámok a hasát is. így hát mire megérkeztünk ismét Okinawa fő szigetére, addigra mindenki farkas éhes volt. Ezért a szállás megtalálása után, irány egy étterem, ahol is addig ettünk, amíg jól nem laktunk. Bár néha egymással is meg kellett harcolni az ételért!
Itt a szállásunk nagyon érdekes volt. Volt egy fatörzs kerete az ágynak, amire egy bambusz "terítő" volt ráterítve, és arra lehetett leteríteni az ágyneműt. Szóval érdekes volt. Aztán másnap egy nagyon jó étterem útbaejtésén kívül semmi másra nem jutott idő. És fel sem eszméltünk, amikor már a vonaton ültünk a reptértől Sapporóig, ismét hó mindenütt, észre se vettük, hogy elment az egész hét. (De fel a fejjel másnap mentünk síelni :) )

karácsony és szilveszter

Egy kicsit megkésett a téma, de azért remélem érdekel valakit, hogyan néz ki itt a karácsony és magyarként milyen volt az én karácsonyom.
Itt a karácsony az ünnep, de a jelentősége az szinte elhanyagolható. Egyedül a bevásárlóközpontok örülnek az alkalomnak, mert el lehet adni mégtöbb árut. Hogy mennyire nem gondolják komolyan a karácsonyt azt az is jelzi, hogy elvileg az egyetemen is van tanítás 24én és 25én. Karácsony elvileg a pároké. A párok randiznak 24én. Van valamit torta, amit vesznek egymásnak erre az alkalomra. Persze 3000 jenért, ami másnap már csak 1000 jen, mert akkor már nem kell senkinek. Náluk sokkal komolyabb ünnep a szilveszter, akkor megy mindenki haza, a család együtt ünnepel. Ilyenkor még az egyetem is bezár 5 napra, amúgy egész évben nyitva van.
Velem nem sok minden történt Karácsonykor. Gyakorlatilag ez a karácsony érdeklődés hiányában elmaradt. Egyetlen normális karácsonyfát sem láttam, nem ettem semmi karácsonyit (a megkésett szaloncukor volt csak januárban), és az összes barát elhúzott valamerre. Mondjuk 24én a shaolin harcosnak kinéző kínai csaj főzött, ami jó volt meg pár emberrel együtt voltunk, de nem éppen nevezhető karácsonynak. 25én pedig az Ingridékkel mentünk vacsorázni. Ettünk finom mexikói kaját :) Egyedül ők maradtak magyarok karácsonyra, de ők meg szét dolgozták a fejüket. Minden nap dolgoztak karácsony előtt és után és karácsonykor is. Szegények. A fő elfoglaltságom minden esetre James Bond filmek nézése volt :) Megnéztem mind a 21et!
Aztán jött a szilveszter is gyorsan, James Bonddal gyorsan telnek a napok. A szilveszter 30-ad magammal egy bérelt házikóban telt 10 percre gyalog a sípályától :) Elég jó volt jót buliztunk beszélgettünk. És elsején 7 év óta ismét síeltem! Csodálkoztam rajta, de nagyon jól ment. Mintha tegnap lett volna. A sípálya egész jó volt :) Nem egy nagy síparadicsom, de gyönyörű volt látni a hegy tetejéről a tengeret és Otaru városát. Sajnos képeket nem csináltam, mert a fényképezővel nem merek síelni, ahhoz meg túl nagy, hogy a zsebembe tegyem. 3 felvonóval lehetett feljutni a csúcsra, ahova sajnos csak egyszer jutottam el, mert hamarabb lezárták a nagy havazás miatt a felső felvonókat.

Hogy mi is történt az elmúlt egy hónapban

Elég sok minden. Kb így lehetne röviden és tömören összefoglalni. Az utolsó írás óta volt egy magyar buli, Otaruba kirándulás (legközelebbi kikötő város), egy hétvégés kirándulás egy közeli faluba tök ingyen, egy csendes vasárnapi összejövetel brazil kajával, meg egy tanszéki évvége party, meg közben jöttek a szakik és kifestették a szobám tök ingyen, meg kicserélték a konyhában a padlót, ami így már egész kultúráltan néz ki. Meg nem számolom a nomihodajokat (1500 jenért 2 órán keresztül azt iszol, amit akarsz). Meg persze meg kellett szervezni az januári utunkat Okinawára... :) Ha valakinek nem rémlene, hogy hol van, akkor mondjuk keresse Japántól délre, mondjuk úgy a 26. szélességi körnél :) Ott bizony még havat nem láttak. De minderről később.
A magyar összeröffenés az, abból az okból kifolyólag, volt, hogy a Lajosnak a környéken volt a szülinapja. Hát ennek okán az Ingird (Balázs baránője) összeütött egy elég szépen kinéző tortát és főztünk egy kis csirke paprikást a Keitekiben, ami ugye az én kolim :) Meg itt derült ki, hogy a Tamás (szlovák srác, de magyar) januárban megy Ishigakira (ami Okinawától még délebbi sziget).
Az otarui kirándulás csak egy kis városnézés volt, mert úgy gondoltuk, hogy elegünk van Sapporóból. És hárman elmentünk Dasha (orosz), Zhanija (kazah) és én elmentünk. Lejártuk a lábunkat, de legalább láttunk egy kis tengert.
A Shakotani kirándulás úgy indult, hogy kerestek embereket, akiket elvihetnek Shakotanba, ami egy közeli pici halászfalu és nem mellesleg egy nagyon szép tájvédelmi körzet, és bemutatják az ottani általános iskolás diákoknak, hogy milyen is külföld, meg persze a saját országunkat. Ez két napos kirándulás volt nagyon sok szép tájjal. Az éjszakát egy japán szálláson (ryokan) töltöttük. Ami azért nem volt rossz :) Nem ecsetelem, hogy még ki volt ott az ismerősök közül, mert elég sokan. Nem rég egy kis fejszámolást tartottam és hát kiderül, hogy jóval több mint 100 embert ismerek már itt. Azért ezen én is meglepődtem.
A tanszéki party az nem volt túl nagy szám, csak annyi történt, hogy múlt héten csütörtökön elment az egész labor először egy ivós, evős, majd egy csak ivós karaokes helyre. Az egész nem volt annyira nagy szám. Egyetlen egy baj volt vele, hogy 5000 jenbe került, ami azért nem semmi összeg. Ebből azért itt is tele lehet magad kajálni és utána rendesen berúgni.
A brazil szervezésű (azért csak szervezésű, mert egy országból kettőnél több ember nem nagyon volt és voltunk vagy 30an) összejövetelen meghívást kaptam egy szilveszteri mulatságba. Ahol is a hegyekben kell eltölteni a szilvesztert, gyalog 10 percre a sípályától és 3 percre az japán fürdőtől.
És most jön az, ami mindenkit a legjobban Okinawa. Az egész ötlet úgy jött, hogy miért nem megyünk el valahova telelni a téli szünetben. Hát miért ne gondoltuk! És hát milyen vicces lenne ha Japánon belül utaznánk, mert akkor még se kell kilépni az országból. És hát mi van délen: Okinawa. Oké menjünk oda. De aztán a Tamás a magyar bulin közölte, hogy ő bezzeg nem Okinawa fő szigetre megy hanem Ishigakira, ami még 400 kilóméterrel és 12 óra kompozzással lejjebb van. És ott melegebb is van pár fokkal. Hát akkor miért ne. Az egész úgy volt lehetséges, hogy Dashának az orosz lánynak január 12én van szülinapja, és a japán légitársaságnál így kb 60%-os kedvezménnyel lehet utazni, és még vihet magával 3 másik embert. Szóval végül kihasználtuk a létszámot. És elmegyünk. Mi is Ishigakit veszük célba. Érdemes, mert egy kicsit melegebb és kisebb, nem kell 30 kilómétert utazni, hogy az ember kiérjen a városból. Az egész sziget átmérője kb 8 kilóméter. Miután odaérünk utána, este 10kor indul a komp Ishigakira és másnap reggel ér oda. Sajnos visszafele egy nappalt vesztünk, de remélem megéri az erőfeszítést. Már nagyon várjuk, az tuti, hogy az uszony az a táskában lesz. Csak edzeni kell egy kicsit, mert tüdő ügyileg le vagyok merülve.
És hát ennek a szervezése azért elég sok időbe tellett. Elég sok gondolkodást adott, hogy mégis mikor menjünk és hova és kijön és akkor mindenkit összeszedni, hogy menjünk... stb... -> végtelenig...
A Karácsonyt azt még nem tudom hol töltöm, sok jó barát megy délebbre, van aki még ennél is délebbre, Szingapúrba... egyetlen egy dolgot tudok, hogy 25én megyek a Balázsékhoz vacsorára.
Az első képen a Tamás van és az Ingrid. A másodikon pedig akik voltak Shakotanban: fölső sor balról: Belinda (ausztrál), Ah-Jung (ejtsd: ádzsong, koreai), én, Carole (francia és még nem hallott a vízihokiról); alsó sor: Will (Alaska), Dasha (orosz). Az utolsó kép a paradicsomban készült!

időjósok és időzónák csatája

Először is elnézést a sok kimaradásért, de eléggé megcsúsztam idővel mostanság, nem mintha sokat kellett volna tanulni. Csak sok egyéb program is közbe jött :)
Mint hallom otthon elég jó idő volt elég sokáig. Hát egyesek szerint itt is! Először október közepén mondták, hogy azért már nincs olyan messze a tél talán október vége, november eleje. Aztán a várva várt tél csak nem jött. Mondjuk az alapján, amiket mondtak róla, hogy több mint egy méter magas hó lesz meg jég meg minden, amit el tudtok képzelni, az alapján nem is vártam annyira. Az itteniek szerint hó az körülbelül április közepéig tart, szóval csömöröm is lesz a végén :)
Aztán pár héttel ezelőtt először esett hó, mindenki örült, köztük engem is, hogy szerencsére nem eső esik, mert biciklin az eső az külön szívás! Aztán csak nagyobb lett a hó, néha majdnem teljesen elolvadt, de most már azért állandóra marad. Nem kell énekelni, hogy "dreamin' of a white christmas", mert meg lesz. Itt inkább a karácsonnyal vannak problémák, mert nincs nagyon karácsony. Itt arról szól, hogy a párok randiznak, ez a karácsony. Itt az újév a favorit, akkor utazik mindenki haza.
Nahát aztán most már beállt a hó, úgyhogy a kollégiumból az egyetemre a 4 perces rekord időből legalább 8 perc lett. Mindig látszik az úton, hogy csak úgy csillog az összefüggő jég. Na ilyenkor szoktam lelassítani. Ja persze azt nem mondtam, hogy biciklizek. Egy kicsit biztonságosabb szerintem mint sétálni. De múlt héten szereztem egy darab szöges téli gumit a biciklire. Aztán nemsokára megyek felszerelni a biciklire. Mondjuk ma csak egyszer estem. De azért nagyon sokszor megdobja a biciklit a jég. Mivel olvadás is van, meg megfagyás is, ezért eléggé buckás a jég meg a hó rajta. A legrosszabb múlt hét csütörtök volt, amikor is nem volt fagy viszont az úton levő kb 10 centi vastag tömör hó hókásává változott. Hát azt nem kívánom senkinek, az nagyon rossz volt. Gyakorlatilag alig voltam gyorsabb, mint gyalog.
Úgyhogy hó az lesz bőven. Ha valaki úgy gondolja, akkor szívesen exportálok kicsit otthonra, mert itt túl sok van.

Az első képen az én drót szamaram képe látható. Japán viszonylatban meglehetősen korszerűnek mondható, hátul 6 sebességes váltó található rajta. Viszont párszor már cserben hagyott. A hátsó fék, az elég érdekes kialakítású, nem hagyományos V fék. A tengely mellett levő tárcsát fékezi. Viszont ez már sikeresen befagyott párszor, ami a hátsó kerék majdnem blokkolását jelenti. El lehet képzelni, hogy mennyire nehéz blokkolt hátsó kerékkel közlekedni. Most az első kerekére egy mountainbike téli gumi fog kerülni, meglátjuk működik-e. Amúgy a legolcsóbb téli gumi az 5000 jen be kerül (kb 8500 forint), persze ez csak egy darab.
A második két kép, ugyan onnan készült hóban, meg nem hóban. Hó volt, hó nem volt!
Az utolsó kép pedig egy éjszakai kép, amikor még egy kis köd is volt, a kollégium előtt fényképezve :)

japán közlekedés

Ez itt egy hihetetlen dolog. Azért írok róla, mert ez egyike azoknak a kritikus pontoknak, amik magyar ésszel felfoghatatlanok. Ez sajnos megkeseríti az ember minden napi életét, főleg ha valaki magyar!
Először is egy átlagos út az egyetemre reggelente úgy néz ki, hogy a kampuszon lévő kollégiumból az 1800 méterre lévő International Student Centerbe kell elmennem, ahol is az óráim vannak (persze minden reggel japán óra, ami mindig teszttel indul :) ). Ez biciklivel 5 perc alatt teljesíthető ha nem tetvészkedek túl sokat... Persze ez rögtön azt jelenti, hogy egy átlag japánnál 2szer gyorsabb vagyok. Az út eleje kicsit göröngyös, de azért lehet(ne) rajta haladni. Persze elég sok biciklis van az utakon ahhoz, hogy ez ne legyen ilyen egyszerű. Az összes japán nagy csapatokban vonul az egyetem felé, persze úgy, hogy az utat teljesen elfoglalják, mennek keresztbe kasul az utakon. Nem is gondolnak rá, hogy esetleg valakinek majd szándékában állna elmenni mellettük... Csak amikor elhaladok mellettük, akkor kezdenek gondolkodni rajta, hogy ez vajon egy tornádó lehetett, vagy csak egy nem japán biciklis. A szembe jövő teherautókat még nem említettem, amik ha nem főúton vannak, akkor teljesen mindegy, hogy az út jobb vagy bal oldalán mennek.
Szóval ha sikerült túlélni az első 800 métert, akkor kiérek az egyetemi főútra, ahol egy kicsit jobb a közlekedés. Van elkülönített bicikli sáv is. Hogy ez hátrány, előny, vagy egyáltalán van-e értelme arról lehetne vitát nyitni, mivel egy átlag japán nem veszi figyelembe azt, hogy a bicikli sávon milyen felfestés van. Tehát, hogy a bal oldalon levő sávban kéne menni mindenkinek, mert akkor esetleg nem kell óriásit fékezni, ha valaki szemben jön velük szabályosan. És még ők csodálkoznak rajta, hogy mi van miért van itt baj.
Egy kicsit fűszerezi az utat a sok zebra és az egyetemi főkapunál bejövő autók sokasága. A gyalogosoknak itt vannak olyan téveszméik, hogyha ők elindulnak a zebrán, anélkül, hogy körülnéznének, akkor is megélhetik a holnapot. Általában bejön nekik, de néha csak akkor kapnak észbe, amikor egy kis bicikli gumitól szabadulok meg a vészfékezésnél. És ezek után még csodálkoznak rajta a japánok, hogy sok ember hal meg balesetekben. Nem tudom mikor fogják megtanulni, hogy körülkell nézni az úton, mert egy autó vagy egy biciklis az sokkal erősebb náluk!
Aztán, amikor olyan autókkal találkozik az ember, amik kanyarodni akarnak, az megint egy külön élmény. Az autók itt nem igazán ismerik a gázpedált, olyan, hogy gyors kikanyarodás itt nem létezik. Mindenki megvárja szépen a sorát, ha egy 10 percet kell várniuk, akkor sincs semmi probléma... Ezért néha meglepődnek, mikor a kanyaroknál megelőzőm őket.
Elvileg nekünk tartottak egy Hogyan vigyázzunk az életünkre, ha biciklin ülünk? előadást, de az én eddigi tapasztalataim szerint a japánokat kéne beíratni ilyenre. Még az orosz lány is ügyesebb náluk, aki pedig akkor ült először biciklin, amikor idejött, másfél hónapja.
Általában sikerül komolyabb vészhelyzet nélkül megérkezni az órákra. :)
A másik fele a közelekedésnek, mikor az ember a városban közlekedik. Ez megint csak érdekes. Eddigi tapasztalataim szerint, a közlekedési lámpák nincsenek semmire optimalizálva. Mind a zöldhullám ismeretlen fogalom, mind az, hogy a gyalogosnak is kéne néha zöldet adni. Ha valaki gyalogosan közlekedik a belvárosban akkor azt tapasztalja, hogy mindegy egyes villanyrendőrnél meg kell állnia. És legalább egy percet várakoznia. Még érdekes az, hogy előbb engedik jobbra nagyívben kanyarodni az autókat telizöldben, mint balra kisívben...
Persze mikor egy japánt kérdezel, hogy bonyolult-e az autóvezetés, rögtön mondja, hogy nagyon, még automata váltóval is. Valahogy nem tanulják meg, hogy a közlekedésben sokfelé kell egyszerre figyelni. Ezek után két dolgot kezdek érteni: azt, hogy miért járnak élen a japánok, az automata parkoló rendszerek fejlesztésében (mert kell nekik, így is elég bénák). És miért kamikaze az összes japán pilóta a Forma1-ben :) Persze vannak akik óriási autókban ülnek és képesek rendesen vezetni, de ezek a lakosság elenyésző hányadát alkotják. (hogy mindenki értse, valahol Linux arányánál lehet a jó vezetők aránya, az összes használ oprendszerből).
Végül bemutatásra kerül egy átlagos női, japán biciklista kinézete esőben. Az az alap, hogy a biciklin ül. Kezében vagy mobil telefon vagy esernyő, vagy speciális esetben mindkettő. Persze a lábán magas sarkú cipő is van. Szóval nem csoda a sok baleset. Az egyszerre figyelni persze a forgalomra és az telefonra nem lehet, szóval csak úgy közlekednek, mintha vakok lennének.
Ez eléggé zavaró tud néha lenni. Persze a kézjeleket nem ismerik kanyarodás előtt.......

az élet itt

Na ismét sikerült egy kis időt szakítanom a blogírásra :) Sajnos elég sok problemám van a blogra törtenő feltoltessel, neha megy neha nem. De most azert megprobalom.

A suli az mar eleg rendesen duborog, nagyon sokat kene tanulni japan orakra, persze ez nem mindig jon ossze :) Egyre inkabb nyomaszto az, hogy a masik koliban lakok, mert szinte mindenki akit ismerek, az a nemzetkozi koliban lakik. Az utobbi idoben felfutottak a bulik is, ugyhogy egyre tobb buli van. Kezdve a wellcome partytol, a tegnapi halloween partyig. Persze a legtobb az ugy mukodik, hogy "nomi hodaj" van, azaz mindenki annyit iszik 2 vagy tobb oran keresztul, amennyit akar! Azert lehetseges ez, mert az japanok, mint azt mar mindenki hallotta valahonnan, nem birjak a piat. Es ez valoban igaz. Par sor utan teljesen keszen voltak. Viszont a japanoknak meglepo sztereotipiaik vannak a magyarokrol. Kicsit meglepodtem, mikor azt kerdeztek tolem, hogy tenyleg igaz, hogy Budapesten gyonyoru lanyok vannak? Hat mondom nem csak Budapestre igaz ez, hanem egesz Magyarorszagra. Sikerult foznom is meg sutni is mult heten. Csinaltam csirke porkoltet meg muffinsot. Mindenkinek tetszett, bar en a muffinsot nem keksz formajaban szeretem, de a fene se tudta, hogy itt nem nagyon mukodik sutopor. Meg egy fel nap volt kifilozni, hogy a suto miert nem megy es mi a fenenek kell a sutot a konnektorba dugni, ha egyszer gaz suto... Ugyhogy elem vilagom, aztan majd lesz valahogy :)

múlt hét

Bocsánat mindenkitől, aki nagyon várta, hogy írjak, de hát nem sikerült írni, mert a múlt hét elég sűrűre sikeredett. Elkezdődött az összes órám is, szóval nem volt nagyon idő. De ma rájöttem, hogy azért nem fogok meghalni a munkától.
Ma jöttem rá arra, hogy annak ellenére, hogy úgy néz ki, hogy sok japán órám van, mégse leszek annyira leterhelve vele. Az órák stílusa eléggé szájbarágós, szóval ha benn vagy órán akkor simán meg tudod tanulni az anyagot órán, sőt még van időd mást is csinálni. Az utóbbi pár évben egyetemen hozzászoktam, hogy általában órán nem értem meg, hogy mi van csak otthon ha esetleg átnézem, vagy vizsgaidőszakban.... :)
Hétfőn képzeljétek mi történt. Éppen bejöttem a tanszékre és abban reménykedtem, hogy majd jó lesz, mert már megjött a gépem. Hát erre bejövök aztán semmi. Már éppen megkérdeztem a profot, hogy mi van, amikor belépett az ajtón a futár kezében a gépemmel :) Szóval mostantól van gyors internetem és kétmagos procim. Nem is rossz. Szóval mostantól van ékezet is'
Aztán mindenki kérdezgette, ugy ráérsz pénteken? Ugye? Mert akkor lenne a wellcome partid. Naná! A saját wellcome partimat csak nem hagyom ki.
A keddi napok azok szörnyűek lesznek az már biztos, 8:45-től 18:00-ig pontosan ugyanabban a teremben vagyok! Egész nap! Bár azért vannak vicces órák, pl: félvezető elektronika, ahol is ketten vagyunk plusz a tanár. Viszont kezd lassan érdekes lenni a dolog, mert végetért az a rész, amikor is mindent tanultam már korábban. Ez most főleg az infosoknak szól, a többiektől bocs. Most kezdenek mesélni az érdekességekről például, hogy mit is kutatnak itt a tanszékükön. A céljuk a fogyasztás drasztikus csökkentése, mert manapság egy kicsit elszálltunk ezzel a kérdéssel. Szóval a cél az egy elektron által működtetett tranzisztor kifejlesztése, tehát nem kell pár százezer elektron. Ez óriási előrelépés lenne! Jelenleg ilyesfajta tranzisztorból 64et tudnak egy lapkára integrálni és mikronos méretekben és kb 10 elektronnal megy. Meg próbálnak kvantum kapukkal is áramköröket csinálni. Hogy ez pontosan mit takar, azt még nem értem, mert a csávó aki múlt héten az előadást tartotta az nem tudta rendesen elmagyarázni, de remélem, majd holnap meg tudom.

nyito ceremonia, es utazas a hegyekbe

Tegnap volt a nyito ceremoniaja, az egesz programnak. Szerencsere nem kovetik a magyar hagyomanyokat. Mindossze csak 35 percig tartott. Igazabol nem volt semmi nagy a megnyiton, viszont utana volt egy oram, ahol eleg sokat megtudtam a japanokrol. Peldaul a legfontosabb az, hogy egyre komolyabb problemakkal neznek szembe a japanok. Naluk is elkezdodott az oregedo tarsadalom problemaja. 1960-ban minden idos emberre 12 munkas jutott. Ez most kb 3-4. Szoval eleg problemas a helyzetuk. Eleg sok minden van megvaltozoban, novekvo munkanelkuliseg.
Aztan mindezek utan este elmentunk a magyarokkal sorozni. Ott volt az Agoston, aki aprilis ota van itt, mondjuk korabban volt mar egy evet itt. A Balazs, aki az allatorvosin van par eve. Es ott volt a Kati is, aki ugyanazon a tanszeken van mint, ahol en az onallo labort csinalom, csak o phds. Elmentunk egy sushibarba. Ami eleg erdekesen nez ki. Van egy szalag, ami korbe megy es arrol lehet levenni a sushit, meg lehet rendelni is. Szoval most igy egy csomo cuccot kapok a toluk. Kaptam ma mar egy vizforralot, meg kapok meg szotargepet is, meg talan egy regebbi gepet is. :)
Aztan ma meg volt az elso japan oram, hat meg kell hogy mondjam, hogy egesz erdekes volt. Gyakorlatilag csak az irast gyakoroltuk.
Ma delutan volt egy buszos utazasi lehetoseg, szoval felmentunk busszal a nagy siugro sanchoz. Hat a latvagy az nem volt semmit. Most is ugraltak lefele, annak ellenere, hogy nem volt ho. de megoldottak, az elejen rendesen le volt fagyasztva az a resz, ahol gyorsulnak, ahol meg leerkeznek ott meg mufu volt, amit locsolnak! Szoval eleg jol nez ki, meg nagyon sok jo kepet sikerult csinalni a helyrol.
Meg tegnap az Agosotonnak sikerult megvaltoztatnia az email cimem a telefonon, szoval ha nagyon fontos, akkor tudtok irni a petike ezweb.ne.jp.

Kepek bena elhelyezesert bocsi, az elso kepen az Agoston es a Kati lathato!

uszodahelyzet

Azt mar az elejen sejtettem, hogy nem lesz tul egyszeru a helyzet. Hat az ido megmutatta, hogy igazam van. Volt egy par cim megadva, hogy hol vannak uszodak a varosban. Egy parat megneztem, ahol is kiderult, hogy szinte az osszes medence 1 meter mely. Igy ezek utan a mult het folyaman tobbszor is kerdeztem Mr. Peter Firkolat, aki a program vezetoje itt, hogy hol van melyebb uszoda. O egyebkent magyar szarmazasu kanadai. Apukaja Miskolcon szuletett, es a "jo napot"-on kivul nem tud mast magyarul. Viszont egesz jo fej. Szerzett egy listat az uszodakrol, es igy kiderult, hogy az uszodak nagy resze az 1 meter es 1.2 kozott van. Ket uszodat talaltunk, ami legmelyebb pontjan 1.5 meter mely. Az egyik egy 50 meteres medence, ahol valtoztathatjak a melyseget 0-3 meterig. Persze altalaban 1 meteren van. Egyedul kedden csutortokon 1.5 meter. Na hat mondom ez szep.

Aztan tegnap ugy gondoltam, hogy ebbol eleg legyen es elmentem - elmentunk (3an, Sonja, Will es En) - egy uszodaba, aminek a melysege 1.2-1.5 meter. A belepo 700 jen (kb 1300 ft), ezt mondjuk tudtam. De aztan jott a meglepetes. Oke hogy ilyen mely a viz, de publikus resz az csak egy sav a medence kulso szelen, ahol torenetesen van egy kis laza fel meteres magasitas a medenceben. Na szep mondhatom. Gyanitottam, hogy ha meglatnak teljes vizihoki felszerelesben akkor elegge kivagnak a medencebol, ezert ugy dontottem, hogy uszok eloszor uszony nelkul egy kis bemelegitest. Aztan eljott a nagy pillanat uszonyt huztam. Nem telt el fel perc es jott egy lany, aki az uszo mester volt, hogy hat ezt nem nagyon kene. Na mondom szep. Merges voltam ra. De aztan mikor mentunk el, akkor odamentem hozza, hogy mi is van ezzel az uszonnyal uszassal, mert hogy kozben lattam olyanokat, akik igaz csak kis uszonnyal, de azzal usztak. Aztan kiderult, hogy jol beszel angolul, es hogy publikus medenceben, amikor semmilyen szervezetnek nem vagyok a resze, akkor nem szabad uszonnyal uszni. Elmeselte, hogy o is a Hokkaido Universityre jar, es hogy ok minden szerdan, penteken es szombaton szoktak uszni. Es, hogy tulajdonkeppen en holnap uszhatok veluk. Ma irt nekem emailt es mondta, hogy mehetek ma uszni 300 jenert. Ez igy mar egesz jo, csak 300 jen alkalmankent, az sokkal jobb, mint 700 jen. Szoval ma megyek uszni, lehet, hogy lesz egy kulon savom is :) Majd meg mutatom nekik, hogy mi is az a vizihoki :)
Ez mar tegnap elott volt, csak nem sikerult feltolteni a postot. Azota voltam veluk uszni, szerencsere korongozhattam, megyek jovo heten is. Szoval most orulok neki. Talan jovo heten meg tudom nekik mutatni a vizihokit.

az elmult par nap tortenesei

Hat az elmult par nap az nagyon jo volt. Legfokeppen azert, mert egyre jobban kezd osszrazodni a bagazs. Szoval szinte mar minden napom ugy nez ki, hogy itt vagyok a nemzetkozi diak koliban legalabb ejfelig. Az en kolim innen kb. 20 percre van. Bar most kaptam kolcson biciklit, igy sokkal kevesebb idobe telik. Tegnap voltunk a Ramen Alley-ben. Ez egy utca, ahol rament lehet enni. A ramen az olyan mint egy kinai zacskos leves, amit otthon is lehet kapni, csak ez azert sokkal finomabb. Es ez eredeti sapporoi kaja, amit 50 evvel ezelott talaltak ki. Ja azt meg nem mondtam, hogy tegnap egesz nap esett az eso. Szoval egesz vicces volt, amikor esoben keringtunk osszevissza, mert nem talaltunk semmit. En soja ramen-t ettem. Vegre legalabb rendes adagot adtak. Utana elindultunk keresni valami bart. Nagy nehezen talatunk egyet, ahol kaptunk egy egesz szobat. Itt kiderult, hogy ha mindenki befizet 1740 jent akkor 2 oraig maradhatunk es azt rendelunk, amit akarunk :) Hat ezt mindenki szerette. Vicces volt, amikor az asztal tele volt oriasi koktelos korsokkal :) Bar mondjuk alkohol nem sok volt bennuk, azert jol elvoltunk, kiprobaltuk a szaket is. Majd nem sokara kerul par kep fol, amikor vegre lesz gepem a tanszeken. Azt hiszem azert, hogy ez az olcso pia ajanlat csak japanban alja meg a helyet, mert azt hiszem van par ember aki siman tobbet fogyaszt el mint 1700 jen.
Ma pedig mit tortent, na vajon mi? Megcsinaltam eletem elso csirke porkoltjet :) jo mi? Es meg finom is lett!!!